Mosoly az OLVASÓNAK

Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...

Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.

Higgyünk ebben!

2011. július 27., szerda

Sorsfordulón













   Betonölbe rejtett ernyedt testét
   komisz kőujjak simogatják;
   csak a satu szoríthat így,
   csak a rabság feszülhet így
   neki a fejlett tudatnak!
   Merev biztonság vicsorog reá,
   erőlteti magát a poshadt béke,
   míg goromba keményre 
   kínozza izmait
   a csonttörés lázálma,
   míg Achilles-ína 
   belerándul,
   míg bosszúra ugrik
   a lét!



2 megjegyzés:

  1. Ó!
    Hogy stílusos legyek (ami nem igaz! :) ), ez egy kőkemény vers. Sorról-sorra haladva egyre nyomasztóbb képek, nem is tudom lehetne-e még fokozni, és csak a legutolsó sorban van a megoldás-feloldás. Már ha a bosszút megoldásnak lehet nevezni.
    Teljesen paff vagyok. Nagyszerűűű! :)
    szeretettel
    peti, a ...
    Jé! És Germanyban született a sorsnak eme fordulatja! :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Barátom, te aranykölyök, be örülök e meglepetésnek! Még nem felejtettél el!

    Igen, már csak a horror marad nekem. Bár a lírai önszemlélet túloz is.
    Vesztfáliában süt a nap, derűs a lég, csak itt bent vergődik valami...

    VálaszTörlés