Erósz és a slicc

Már megint tanítottak, hangnemre okítottak az okosok.
Legyek mai, diktál a kor!

A kór. A levegőbe száműzött  értelem, mely öncélúan illeszt szavakat, s mint korszerű illúzióbazár kínálja a líra portékáit -, selypít vagy dünnyög az árus, egyremegy! A sznob mindig potenciális vevő, megáll az asztalánál. Rábólint, abból kér, amit a szavak és képek trendivé  riszáltak.
Kit érdekel ma már Erósz, a vágy is az újhullámnak hódol! Mit énekelni boltívekről! A panelek közé szorult nulltündérek hangja elfojtja úgyis, s a hipphopp-kofák versringyóját bambult, divatra éhes kultúremberek fogyasztják.

Ma megint okítottak az okosok!
Hosszú út porából köpenyeget venni nem ciki, már régesrég avítt, akárcsak eltűnni hirtelen, mint erdőben a vadnyom!
Mondjam, maradok, és az erotikával is bánjak divatosan, ha lehet, emígyen:

"sliccem néha férfiasan
nyitva hagyom, látszik a hasam."

Erósz villan

   


     Boltívek didergésében fogan,

     lobban az érzékiség ,

     utat talál, életrésnyit,

     s a rügy-tavaszba átpiheg;

     vastag falakból kihasad

     a rét, a virág, a vadbozót,

     sugárparittyáz fentről a lég,

     omlik kábán a határkő,

     s lángra nyílik a pillanat...

     ...a szökött tél izzó nászjátékát

     megremegik az ibolyák...