Boltívek didergésében fogan,
lobban az érzékiség ,
utat talál, életrésnyit,
s a rügy-tavaszba átpiheg;
vastag falakból kihasad
a rét, a virág, a vadbozót,
sugárparittyáz fentről a lég,
omlik kábán a határkő,
s lángra nyílik a pillanat...
...a szökött tél izzó nászjátékát
megremegik az ibolyák...
Többször elolvastam, és nekem valahogy mindig az
VálaszTörlésjön le, ahogy virágba borul minden, s a Nap ráragyog a Földre. (Akár a Férfi a Nőre) :)))
Tűzmadár, az is benne van... És még sok más egyéb is! :))
VálaszTörlésKöszönöm.
Igen ..az egyébb a téli szerelem gyümölcse..vagy?
VálaszTörlésölellek Zoli
Örülök neked, Zoli!
VálaszTörlésAz is, ez is, amaz is... :)
Aztán van benne valami a "régi világ" üzenetéből...
Vagy csak a mindenkori természet rendjét fogalmaztam meg??? :))
A természet rendjébe, örökös körforgásába természetesen beletartozik a megújulás, a szerelem utáni vágyakozás, s talán az elmúlásáért a szerény ibolya beletörődő érzése is. Meg még rengeteg más egyéb is... :)))
VálaszTörlés