Köszöntelek!
Érezd jól magad itt, olvass verseket!
Mosoly az OLVASÓNAK
Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...
Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.
Higgyünk ebben!
2011. március 28., hétfő
Kényszerűségben
Nehéz erők szorításából kiszakadtan
szellemlényként akár az űrben is
lebeghetnék!
Mászkálok.
Leülök.
Elfáradtam.
Víztükrön csillan úgy a fény,
metszett kristálypohárban a pezsgő,
mint fejemben, zsigereimben éhsége
a szabadságnak.
Részegít az elképzelés mámora,
szépsége!
Itt lent pincebogarak.
Feketék.
Undorítóak.
Nyálkás csigák tapogatnak felém.
A földnek vagyok kiszolgáltatott.
Nem ereszt, nem enged,
pörölyhöz szokott kezének szorítása
erőt fitogtat,
elkerülhetetlent.
Ülök.
S talán egyszer elindulok,
akárcsak az ősök, hittel,
hittel a csodákban,
a csodafiúszarvas csalogató
A vers első olvasásra megdöbbentő. Súlyos, mint néha maga az élet. És csodálatos a szöveg lüktetése, sodrása. De pár képet túl fárasztónak találok: "Nehéz erők szorításából kiszakadtan szellemlényként akár az űrben is lebeghetnék!" Vagy: "... pörölyhöz szokott kezének szorítása erőt fitogtat, elkerülhetetlent." Kérdés: a föld keze miért van pörölyhöz szokva?
Válasz: a nehézségi erőt neveztem így (amelyet tévesen gravitációs erőnek szoktak nevezni), de ezt csak most utólag értelmezem, mindenképp arra gondoltam, hogy a földről FELemelkedni azért nehéz , mert erőt kell kifejteni, no, meg ott van a tudatunkban, hogy bármikor LEeshetünk.
Értsd, soha nem gondolkodom a képi megformáláson; van egy életérzésem, gondolatom, aztán leülök és max. tíz perc alatt megírom úgy, ahogyan ahogyan képileg bent látom. Arra viszont figyelek, hogy a belső képet élethűen hozzam ki, azaz pontos szavakat használjak. Na, elmakogtam, amit akartam...! :)
Elfáradunk, de annyira mégsem.. Érzem a remény és tavasz illatát.:)
VálaszTörlésEz biztatás. Köszönöm. "...talán egyszer elindulok..."
VálaszTörlés:)
A vers első olvasásra megdöbbentő. Súlyos, mint néha maga az élet. És csodálatos a szöveg lüktetése, sodrása.
VálaszTörlésDe pár képet túl fárasztónak találok:
"Nehéz erők szorításából kiszakadtan
szellemlényként akár az űrben is
lebeghetnék!"
Vagy: "... pörölyhöz szokott kezének szorítása
erőt fitogtat,
elkerülhetetlent."
Kérdés: a föld keze miért van pörölyhöz szokva?
Válasz: a nehézségi erőt neveztem így (amelyet tévesen gravitációs erőnek szoktak nevezni), de ezt csak most utólag értelmezem, mindenképp arra gondoltam, hogy a földről FELemelkedni azért nehéz , mert erőt kell kifejteni, no, meg ott van a tudatunkban, hogy bármikor LEeshetünk.
VálaszTörlésÉrtsd, soha nem gondolkodom a képi megformáláson; van egy életérzésem, gondolatom, aztán leülök és max. tíz perc alatt megírom úgy, ahogyan ahogyan képileg bent látom. Arra viszont figyelek, hogy a belső képet élethűen hozzam ki, azaz pontos szavakat használjak.
VálaszTörlésNa, elmakogtam, amit akartam...! :)