Felismerés

 

Kit a szélcsend is viharként perzsel,
s mint ördögszekeret, zörget a szél,
kit a béke is börtönbe zárhat,
s mint virágot, sebez a dér,
annak a búvóhely is csak stáció,
a tizennégy állomás egyike,
hol bénák a cirénei Simonok,
s posztó a Veronika kendője.

 

Menekülhetsz  -  a mindenerő elől,

meglapulhatsz - a csillagok mögött,

áltathatod magad - a  nincséjjelekkel ,

önnön gyengédet lelkedben  - viseled!

Palackba zártan is elárul és megcsal

a benned vergődő, fényét vesztett angyal!