Mosoly az OLVASÓNAK

Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...

Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.

Higgyünk ebben!

2011. március 11., péntek

Béna akkord

 

Mint zongora zöngeszekrényében
pihenő húrok,
szavak szunnyadnak bennem,
polifóniára hangoltan,

de zonogó álmaikban is
iszonyával hangárüregek formátlan terének.

Ma részeg reflexszel ütök billentyűket,

kibuggyan a gátlás félszeg fisze,
a gisz bizonytalansága kipattan a húrból,
s a gyakorló terem zavara felriad:
hangokra töredezetten minden szó
kihunyt.




1 megjegyzés:

  1. Ne gondold!
    Sokunkban transzformálódik.
    Annak meg örülj, ha már nincsenek gátlásaid, bár én is elmondhatnám.
    Legyen szép napod!
    Szeretettel ezt kívánja: Holdviláglány

    VálaszTörlés