..... T ... é ... r ... k ... é ... p ....

 

                                A vidékek vonásai hangsúlyosan kirajzolódnak valami finoman           lágy,                                                                megfoghatatlanul könnyű,

                               bársonyos tapintású lélekhártyára, 

            formák és színek ivódnak be mélyen a rostokba, s míg dőrén 

                       suhansz egy-két országnyit előre, 

a bíborfestéken, a vékony rétegeken erővel áttör 

              a távolság kedélye, s mit a pergamen felszívott, megőrzött, 

                         fakó ábrává, megszakadt vonallá, színehagyott, jeltelen jellé sorvasztja a
                                                                             tér-idő szinapszisa. 

                         Míg tartásra renyhén a lélekgöngyöleg szét

  m á

      l

         l

    i

       k