Mosoly az OLVASÓNAK

Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...

Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.

Higgyünk ebben!

2011. március 17., csütörtök

Szabadulás


 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

 

       

 

 

       

 

 

      



       ...és elindult,

       s az Olajfák hegyéről -
       madáralakot sejtető,
       lebegő alakzatok
       kísérték,
       s az otthoni kedvenc diófa,
       a körbeülhető vénség
       hűvöse intett.
       Ment.
       Az ismeretlenség mítoszának
       nyűgét elhagyta,
       feltorlódott és váratlanul
       szétfutó vonalak
       vezették lépteit.
       Érzékzsongító, vibráló
       pillérek omlottak le mögötte,
       szárnyat eresztő földsáv
       lendített elébe
       sztrádát.
       Suhant.
       Sorompók,
       vasból vert kompozíciók
       tárultak szét engedelmesen,
       a szembe-nyargaló szél
       illata fenyőerdők
       zöldjével ráköszönt -
       kint megvirradt.
       

       Hajókürt.
       A pálmafa leng.
       Álmos csónakok állnak a kikötőben.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése