Mosoly az OLVASÓNAK
Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...
Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.
Higgyünk ebben!
2011. július 27., szerda
Sorsfordulón
Betonölbe rejtett ernyedt testét
komisz kőujjak simogatják;
csak a satu szoríthat így,
csak a rabság feszülhet így
neki a fejlett tudatnak!
Merev biztonság vicsorog reá,
erőlteti magát a poshadt béke,
míg goromba keményre
kínozza izmait
a csonttörés lázálma,
míg Achilles-ína
belerándul,
míg bosszúra ugrik
a lét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ó!
VálaszTörlésHogy stílusos legyek (ami nem igaz! :) ), ez egy kőkemény vers. Sorról-sorra haladva egyre nyomasztóbb képek, nem is tudom lehetne-e még fokozni, és csak a legutolsó sorban van a megoldás-feloldás. Már ha a bosszút megoldásnak lehet nevezni.
Teljesen paff vagyok. Nagyszerűűű! :)
szeretettel
peti, a ...
Jé! És Germanyban született a sorsnak eme fordulatja! :)
Drága Barátom, te aranykölyök, be örülök e meglepetésnek! Még nem felejtettél el!
VálaszTörlésIgen, már csak a horror marad nekem. Bár a lírai önszemlélet túloz is.
Vesztfáliában süt a nap, derűs a lég, csak itt bent vergődik valami...