Kiterített ez a világ,
vér voltam a lepedőjén,
áztatott, sikált kefével,
kifacsart durva kezével ,
de makacsul ott maradtam
a gyolcsnak finom fehérén.
Együtt égünk tűző napon,
szikkadunk, ki- s megfakulok,
önmagam árnyéka leszek,
és bűnjelnek megmaradok.
Rám mutatva döntést hoznak
skárlátbírák jajvörösben:
Világ, ím, örömöd vére
nem mosható hófehérre;
vigasság lesz bűnhődésed,
míg lehullsz az éjsötétbe'!
Nem is olyan suta..... Nekem tetszik:)
VálaszTörlésHa csak részben engedi be magához és hiányosan visszhangozza a külvilágot, hasonlít a csak fél fülére halló emberhez: suta!
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást, gyere máskor is!