Vad kuszaságában a bozótnak
útját veszíti, aki gyenge,
erőtlen lesz a hitehagyott,
kifulladva támolyog benne...
Ezer lábúnak kéne lenni,
vagy kicsi fekete rigónak,
rezzenni, kirepülni innen,
trillázni minden kókadónak!
Itt bent a cserje egyre csak nő:
megkísértő vágyak csapdája.
Keresek égbenyúló fákat,
vezessenek tekintetükkel
a régi gyermekkor tisztására...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése