Szűk ingéről a gomb megszökött már rég, a feslésnél kivillan olívaszínű bőre, borostás arcán a napok gyűrődése ül, s réveteg tekintete szenvtelen megpihen a kilyukadt cipőn.
A festőállvány csak látvány-kellék, s míg napsugár lopózik a félszeg dikóra, a kis csuporban fény-árnyék táncol a beszáradt tempera lelketlen színén. Művész úr - néznek fel rá a korcsmában, s bár rég nem hiszi az égi ajándék becsét, ilyenkor felrohan a szűk szobába, s gyufásdobozba szorított istenként dühvel pingál eget, földet, embert - teremtést!
Néha, mikor a panelfalon áthallatszik a Rachmaninov-etűd, táncra gondol, filmre, zenére, virtuóz-szövegekre - , disznószőrű ecsetjét sarokba dobja, és összeszorított fogakkal készül az újjászületésre...
Jó erőt és egészséget kívánok neked a nőnap alkalmából!
VálaszTörlésDrága Barátom, szívből köszönöm, mindkettőt megsokszorozottan adja meg neked is az Ég!
VálaszTörlésEgy írótársam véleménye, amelyet megköszönök.
VálaszTörlés"EK - 2011.03.09 - 16:38:16
Különleges hangulata van az írásaidnak, a stílusod napról napra kristályosabb. Alkotásaid intelligens művek, gondolkodásra, képzettársításra ösztönzők. Ebben az írásban nekem az is nagyon tetszett, hogy az elvont és a materiális nagyon kiváló egyensúlyát alkottad meg. Lélektani és emberi teljesítmény az írásod az irodalom eszköztárát segítségül hívva. Tetszett!"