Egyszerű ima

 

Partját a közönynek már megültem,
kacérkodott velem kaján magány,
lomha, űrsemmi játéka vágyat törölt,
hiányjelt hagyott az értelem falán.

(Mint gyermek, ki üveggyöngyöt szorongat,
hittem a talmi kincsek varázsát,
porladó kövek árnyékába bújtam,
neszeltem zörgő kórémuzsikát.)

Ments meg, Uram, vagy hagyj elveszni
e prikulicslét sikátorában,
teremts résnyi életillatot
lelkem kiszikkadt oázisában !