ESOTEROS

 

 Belesápadtam.

Tompa, színehagyott sziklacsonk tetejéről
néztem a tarka világot.
Fentről minden parányinak,
gyermekjátéknak látszott.
Törpék, babaházak,
néhány zöld pont, kis bogarak...
A semmibe nyúlva arrébb a tenger,
felette az Istenanya kék köpenye,
egyedül ez, csak ez tűnt igaznak,
a többi beleolvadt a tenyerembe...

Déli irányból vörös homokot,
Szahara üzenetét
hozta szemembe a szél,

a lég megfakult, szűnt az érzékelés...
Csak magam maradtam fent,
kifosztottan, üresen belül,
s belesápadtam.

Szárnyakkal menekülhetnék...
De merre, egyedül ?