Ami megmaradt

 

Ködmönöm cifra ráncára
hímeztem
sallangos szerelmünk emlékfodrait,
rászegtem
dalból fakadt önmagunk
parányi rezzenéseit -
mára megfakult 

a karmazsin irházás,
mögötte felsejlik kacatja
az árulásnak,
s mint indás díszek,
terebélyesedik a
feledés.

Mégis ilyenkor télvacogásban
magamat vele betakarom:
erősítő toldás a
hitemnek,
életillata a
veszteségnek.