Mosoly az OLVASÓNAK

Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...

Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.

Higgyünk ebben!

2011. február 16., szerda

Vigéc(wie geht's)-dal


Holnap biztosan szerencsés leszek,
nekem is jár a főnyeremény!
Frankón élek, lesz ágyam, kenyerem,
pezsgőt iszom, megillet a fény!


Ma az utcán lézengek, sorsjegyre várva,
a Valaki ledobja, látom a szemén,
tekintetemmel  a földet pásztázom:
sárba beragadt telihold-remény!



8 megjegyzés:

  1. ...és a szavak feltörnek...és mélyen szántanak - és csak nyolc sorban! Nagyszerű!!

    Örvendezek, hogy ismét a "fedélzeten" vagy Tengerszem! :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Kölyök, örülök, mert belátsz a könnyed hangnem mögé! Van úgy, hogy a kemény igazságokat egyszerű szavakkal, akár finom iróniával is el lehet mondani...
    Köszönöm, hogy vagy (nekem)!!! :)

    VálaszTörlés
  3. És bizonyára azt is tudod, hogy a szereplírában a szerzőnek azonosulnia kell a megszólaló személlyel. :)

    VálaszTörlés
  4. Drága Erzsi! Jól csinálod, csak írogass nyugodtan. Én nem vagyok műelemző, nem szeretem a nagy szavakat, de azt érzem, hogy sok benned a keserűség - az élet ellen.Jól védekezel.
    Ui. Ancsa vagyok, fogalmam sincs, honnan szedte ez a nyavalyás program a babérlevél nevet.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a bátorítást, drága Ancsa! Viszont azt nem hiszem el, hogy a magyartanár nem lát imitt-amott sminkelnivalót...:)))))

    VálaszTörlés
  6. Kész, vége?
    Te sem írsz már blogot?
    Hiába jöttem?

    VálaszTörlés
  7. :(
    Mostanában nincs mondanivalóm... :(
    Belém rekedt a szó... :(

    VálaszTörlés
  8. Nem szeretem érzés.
    Ismerem.
    Csak hihetetlen.

    VálaszTörlés