Negatív metszet

Cipeltem a ganés szalmát, hajamból ráztam ki a guanót, szennyes úton hason csúszva izzadtam, feszült a dróthurok: választásom kéjes karja.

Világölelő mosollyal indultam egykor. Eltereltek kerítők és görbe utak, játszi gondolatok és laposak, az agyhűtő barátok is olykor. A kristályhegyek kitértek előlem, kivénhedt kofák árulták a mézet, ideggubancoló szabályok szegték kedvem, gyakran. Szellemmel találkoznom ritkán lehetett.

Jutott veszélyből, sunyi ellenségből, lődörgő ítélet hugyozta igazát fejemre, félszázad keringője lejtett tánclépést, suhant el mellettem, dallamát nem értem tetten.

Állatfarmon éltem, istállóban, struccok, meddő tehenek, hivalkodó pávák között, juhok alá hordtam az almot, létrát hevenyésztem,  naponta feljártam a tyúktojáshoz rajta... 

...villába szorult trágyaszag bűze, kopott lószerszámok képei kísértenek.

Elmaradt a vágta, parazsat evő paripán vagy ló nélküli lovon, vágta, önmagamból önmagamig.

Mennyi van még hátra!