Emlékkönyvedbe

Gaiaként szültelek meg.
Gyermekem,
Párom,
Egem voltál!
Míg nászunkból
szörnyek nem fakadtak,
mítoszok vigyázták
ős-
harmóniánk.




              jöjj, hív az éj tüze, -
               gyémántsarló vágyak kévéjét
                 metszi le

Széthullt szerelmünk
porba hulló vére
gigászi erőmet
marja,
nimfáim éneke
időtlen,
mostoha
vigasztalás.




                  én lent, te fent,
                   felnéznék rád,
                    de itt a tenger,
                      kék-csókja
                       kiált