Zsolozsmás hangjának békéjét
megirigyelték az angyalok,
szemöldökének hold-ívére
mind ráborultak a csillagok.
Gerince elvásott görbéjét
Tejúton simítja a magány,
beteg lábának lágy nyomait
égre rajzolja a szivárvány.
Kezének kicserzett árkában
égi manna morzsája éled,
megholt álmai bugyraiból
hull ránk áldása életének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése