Iksz sztorija

 

Maroknyi ünnepet kért csak,
az egyszerű dolgok ínsége kínozta.

Életbiztosítást nem kötött,
és nem várta a garabonciást.

De néha - zimankós időben -
gyakorolta a világteremtést,
s bontogatta a göngyölt utakat.

Aztán, nem tudni mikor,
a félelmetes szabadság
őt is elvitte,
álmában.

Kalandor lett, mondják,
kengurut látott és jéghegyeket.
Mosolygott rá a világ festménye.

S az ömlesztett szépségtől
megfulladt.