Mosoly az OLVASÓNAK

Nem a Parnasszus felé indultam. Csak írok...

Magamnak: lelki terápia. Neked: talán lehetne léleksimogatás.

Higgyünk ebben!

2011. február 17., csütörtök

Otthon



                 







            ( a régi decemberekre emlékezve )

              Sziporka, szűzi csillogás,
              gyermekkorom fehér varázsa,
              ezüst hegytető, domboldal,
              gyermekzsivaj, repülő szánka.

              Kutyánk, a Maszat, itt csahol,
              csűrben alszik apám kaszája,
              anyám köténye ébren vár
              december-illatú kalácsra.

              Korsóban forr a répasör,
              tűzgyújtóra pattog a fejsze,
              dióbél ásít, fejét dugja
              szemérmes lányként,tenyerembe.

              És dolgok jönnek, emlékek, tárgyak,
              a messzeségből megkívántak,
              besimulnak ölembe, lágyan,
              ilyenkor, karácsony havában...


2 megjegyzés:

  1. Lujz linket küldött neked a következő bloghoz:

    Tetszik ez a vers. Nincsenek benne hangzatos szavak, merész szóképek, de olyan békés, léleksimogató.

    Blog: MARCSDORKA
    Bejegyzés: OTTHON
    Link: http://marcsdor.blogspot.com/2011/02/otthon.html

    VálaszTörlés