Töprengés tél idején

 

 

   

 

 

 

 

   Lágy lanka felett lebegő hópelyhek,
   himbálóznak, szélben henteregnek,
   fentről jönnek, a havasról, hol
   fehér csuklyája simul mennyre a fenyőknek.
   Valami bolyhos, puha dallam a folyóban ébred,
   fehér csendjét félvállra véve,
   vele együtt indul világot látni végtelen időbe'.
   

   Nézem és hallgatom. Féltem őket.
   A hópelyheket. A dallamot.
   Ennek ártana a fagy, annak a nap.
   

   Melyiket tarthatom meg magamnak?