Hej, hogy hurutnak,
böfögnek a bagószagú,
keskeny utcák macskakövei!
Hogy loholnak utánam, hajkurásszák léptem árnyait,
míg egyszer, haj, kifullad fullajtár-magam,
s befed iszaptemetője a zúduló
árvíznek!
Hej, holtág a kapaszkodó, felfelé inaló ösvény,
megrothadt levelek, tört ágak süllyesztője,
s hej, a lejtőnek kígyónyelve zsákmányt keres...!
Ki fogja megtudni, ha majdan,
haj, megmartan árokban végzem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése