(pózok)

(B. Gábornak)

Sűrűn, sebesen

ez istenverte iszaptükörben

alakulnak arcváltozásaim:

kóborlásomból kipattant villámok,

behemót tüzek,

nem halványulók,

lélek-kamerával sem fényképezhetők:

belelógnak fellegek,

árnyai fényt kereső

életemnek;

naphosszat kergetem,

elkapom őket,

mégis, mint idő az életet, 

fakóra árnyalják

arcábráim villanásait.

Ha pokol lángja ül az arcomon,

megtorpan a perc,

az éber önérzet, 

a megbukott dallamba

ékelt kisterc.

Akkor nézd és lásd meg

azt a hamuvá dermedt változást.