elvesztünk

 

rossz könnyeid viharban érnek
függőlegesen tébolyog fekete grimaszod

 

tépázott hiúság él 

és visszaél velem

szobánk falához
a bukás állít gyámot

felhergelten támad a mohóság
felfalni mind a hitemből serkenőt


önzés tapos
fölénnyel kikezd
spirálba terheli az élettemetőt

maradunk szoborcsoportnak
áttetsző dermedtség dereng a mohán

uralomvágyunk szikkadt repedés lesz

kövön és elherdált glórián